Amikor a food truck nem megy sehova a gumi miatt

Nem ehet az ember mindig étteremben – az ínyencek közül sokan lenézik a street food műfaját, de szerintem nem is tudják, miből maradnak ki. Vannak pillanatok az ember életében, amikor csak menet közben szeretne enni valami olyat, ami aztán mégis olyan tartalmas, akár egy rendes, asztal mellett elköltött ebéd.

De van ennek még egy másik bája is számomra: van ugyanis egy olyan elméletem, ami szerint minden nemzetiség megismerhető a saját a gyorskajáiról. Pontosan ezért szeretem minden egyes külföldi nyaraláskor, utazáskor nem csak a helyi vendéglőket meglátogatni, de a forgalmasabb utcákon található gyorséttermeket is végigjárni – már amennyire időm engedi.

De a legjobbat eddig valahogy még elkerültem

Volt azonban eddig egy hiányosságom: a food truck eddig különösebben nem tudott lázba hozni. Nem nagyon fogott meg benne semmi, épp olyannak találtam őket, mint az utcasarkon álló gyrososokat, egészen mostanáig.

A minap épp a belvárosban sétáltam, amikor láttam, hogy valami nagy szerelés megy az egyik ilyen „mozgó gyorsétteremnél”. Egy hamburgeres volt kocsi volt, aminek a tulaja zsíros kötényben állt az átalakított kisbusz mellett, amíg egy másik férfi (vélhetően szakember) elszántan dolgozott azon, hogy levegye a kereket.

Jó darabig szenvedett vele, a felszerelésre váró vadonatújnak tűnő autógumik ott várakoztak halomba rakva mellette, de úgy tűnt, nem akar sikerülni a csere.

Mit csinál ilyenkor egy jó vendéglős?

Egy darabig tanácstalanság látszódott a tulaj arcán, de aztán megvonta a vállát, visszaszállt a „konyhába” és megkérdezte: „Mit adhatok?” Ekkor vettem csak észre, hogy a kíváncsiság miatt már annyira közel mentem az autóhoz, hogy gyakorlatilag már tényleg vevőnek tűnhettem. Zavarodottságomban azonnal kértem egy sajtburgert, és amíg a szerelő az autógumikkal vesződött, én nemcsak megkaptam, amit rendeltem, de bőven meg is tudtam enni.autógumik

Na, de a lényeg: én ilyen finomat szerintem évek óta nem ettem! Én az a típus vagyok, aki egy 5 csillagos étteremben is képes egy hamburgert kérni, ha éppen arra vágyik, de szerintem még ott sem kaptam soha ilyen jót.

Fogalmam sincs, milyen varázslat történt abban a kisbuszban, és valószínűleg soha nem is fogom megtudni, de az biztos, hogy ha még egyszer megtalálom, akkor nem egy dolgot fogok rendelni tőle.

Van viszont egy nagy baj a food truck rendszerével:

Nem biztos, hogy másnap is ott vannak, ahol utoljára hagytuk őket.

Másnap hiába kerestem, nem találtam azon a téren a kocsit. Valószínűleg amint fölkerültek rá az autógumik, egyből odébbállt valahova. Annyit viszont mindenképp nyertem ezen, hogy ha legközelebb food truckot látok a városban, biztos, hogy megállok – mert ezt az élményt meg akarom ismételni.