Barátságból lett szerelem

Gondolom, most ez elég furcsán hangzik, de tényleg így történt. De kezdem az elején, hogy érthető legyen.

A megismerkedésünk

Józsi, és én, a főiskolán ismerkedtünk meg. Egy szakra jártunk, így sokszor megesett, hogy valamelyikünk, a másik jegyzeteit, vagy éppen segítségét kérte. Én akkoriban, két legjobb barátnőmmel béreltem közösen, egy lakást, ő pedig az egyik barátjánál lakott. Miután a barátaink, egymásba habarodtak, így nem is volt kérdés, hogy ettől kezdve, közösen megyünk szórakozni, vagy éppen csak együtt lógtunk.

Igazából meg se fordult a fejemben akkor, hogy Józsira esetleg más szemmel nézzek, mint egy barátra. Sőt, abban az időben kezdett el, az egyik fősulira járó srác udvarolni, így nem is néztem más szemmel Józsira.

Ha jól emlékszem, futó kapcsolatom, a főiskolai sráccal három, négy hónapig tarthatott, de mivel nem nagyon hasonlítottunk egymásra, így vége lett. Nem is bántam, hiszen olyan mások voltunk, a zenei ízlésünk, az elképzeléseink.

Mikor más szemmel néztem rá

A második év vége felé, mikor a vizsgaidőszak volt, elég sok volt a tanulni való, és a nyelv sem ment úgy, ahogyan én szerettem volna. Természetesen, szokás szerint Józsi ott volt, segített, és közösen tanultunk.

A sikeres vizsgák után úgy döntöttünk, hogy elmegyünk közösen mindannyian, és megünnepeljük, hogy vége ennek az időszaknak is.

Természetesen, mindenki kissé becsiccsentett a finom vörösbor hatására, amit ittunk. Táncoltunk, mulattunk. Hajnal felé járhatott, mikor a fiúk illedelmesen, hazakísértek bennünket, miután már széttáncoltuk, a cipellőinket.

A fiúk, nagyvonalúak voltak, kedvesen kísértek minket, és hallgatták, a csacsogásunkat. Az ő szemükkel nézve, biztosan borzasztó unalmasak lehettünk. Nem lakunk messze, a szórakozóhelytől, ahol az este folyamán utoljára jártunk, de mégis, fáradtan, kimerülten, egy örökkévalóságnak tűnt az út.

A kapunkhoz érve, illedelmesen arrébb vonultunk, hogy a szerelmes pár, el tudjon búcsúzni egymástól. Közben pár szót váltva egymással, mi is elköszöntünk, persze hálás voltam az estéért. Józsi lelkemre kötötte, hogy lefekvés előtt feltétlen vegyek be, egy aszpirint, mert ha felkelek, iszonyúan fájni fog a fejem. Megható volt a törődése, és a figyelmessége.

Talán öt felé járhatott, mikor ágyba keveredtünk, és igazán élveztem, a csendet. Persze, ilyenkor lehet, a legjobban gondolkodni, és elmélkedni, én pedig azt tettem. Józsin járt az eszem, a figyelmességén, és az estén, így merültem álomba.

Az első randevúnk

table-188982_1280Egyre többet beszélgettünk, és találkoztunk, már kettesben is. Végül az egyik alkalommal, megkérdezte tőlem Józsi, hogy elmennék e vele randevúzni. Mivel ekkor mér én is más szemmel néztem rá, már azt is észre vettem, hogy helyes,  természetesen, igent mondtam. Egyre több mindent mesélt ő is magáról, olyanokról, amik eddig szóba sem kerültek. Például, elmesélte, hogy nagyon tetszenek neki, a barista tanfolyamok, és lehet, hogy beiratkozik egy kurzusra.

 

Másnap este hatra beszéltük meg, hogy a házunk előtt találkozunk. Még egy szál virágot is kaptam ajándékba, ami szintén, a figyelmességét tükrözte, és persze boldog voltam tőle.

Egy helyes kis étterembe mentünk, amolyan régi módi, piros kockás terítős, fa asztalos, nagyon hangulatos kis helyre.

A főiskola végén, ugyanebben, a helyes kis vendéglőben kérte meg a kezemet, én pedig örömmel mondtam neki igent, a kérdésére.