Egy haver, egy kis kaja és egy kis ajakápolás

A mai világ egy nyitott világ már. Én így tapasztaltam, tapasztalom. Mégis, amikor az emberek annyit látnak, hogy fiúként kenegetem a számat valamivel, akkor elég furcsa szemekkel néznek rám.

Évek óta azt hittem már, hogy a folyton kiszáradó ajkakra nincs jó megoldás. Mindenki ajánlgatott ezt meg azt nyilván, de valahogy ódzkodtam ezektől a dolgoktól.

Inkább jártam kicserepesedett, kiszáradt ajkakkal, mondván, én úgyis fiú vagyok, nekem aztán semmit sem számít végül is. Enni így is tudtam, beszélni így is tudtam, maximum esztétikai hiányosságként lehetett felróni. Bár ha az összképet néztem, még mindig nem gondoltam, hogy teljesen elrontaná a külsőm. Szóval igen, nagyon jól elvoltam én így is, de azért zavart. Főleg az a tény, hogy minden egyes lány megjegyezte, hogy miért nem kezdek vele valamit. Aztán szabadkozhattam, hogy hát nem tudom, nincs kedvem kenegetni a számat.

Valójában tényleg csak ennyi volt az indok.

Egyszer aztán együtt kajáltunk a haverommal. Ritkán találkozunk csak, és ilyenkor szinte kivétel nélkül mindig, ha leülünk egymással, tuti, hogy enni is fogunk. Így volt ez most is.

Miután megrendeltük az ebédet, akkor láttam, hogy a táskájában kotorászik, és elővesz egy vékony, rúzsszerű kis valamit, és elkezdi kenegetni a száját.

Furcsán néztem, aztán kérdeztem, hogy ugyan mit csinál épp? Azt hittem, majd kelletlenül fog magyarázkodni zavarában, amiért ilyesmit csinál. Valljuk be, fiút azért ritkán látni ilyesmivel.

De ő határozott magabiztossággal kenegette tovább a száraz ajkait, aztán röhögve mondta, hogy ez csaj ajakápoló, és tök jó. Azt mondta, szó szerint fogom idézni most, hogy bársonyossá teszi az ajkaid, anyám ajánlotta, és tényleg működik.

Majd elkezdte nyújtogatni felém az övét, hogy próbáljam ki. Na ettől persze már végtelenül furának éreztem a helyzetet. Nem fogadtam el végül, de azt megmondtam neki, hogy azt hiszem, én is ki fogom próbálni. Ő meg csak, félig már teli szájjal, annyit felelt, hogy ja, rám is fér, mert elég szárazak az ajkaim.

Szóval másnap kábé reggel azonnal felmentem az Aqua Mundi oldalára, hogy megkeressem ugyanazt az ajakápolót, amit a haverom használt. Mert azt már távolról is éreztem, hogy mennyire jó illatot áraszt, valami citrusféle volt, mintha a citrom és a narancs keveredne egymással.

Aztán amikor láttam, hogy éppen akciós ajánlat is van a második termékekre, az sem volt kérdés, hogy honnan rendelek mostantól a női ismerősöknek a különböző ünnepekre ajándékokat.

Szóval azóta járok én is ilyen ajaknyugtató krémmel a zsebemben, főleg most, hogy beköszöntött már a hideg, ami napról napra egyre durvább lesz. Már én sem érzem kellemetlennek, ha meg kell állnom nyilvánosan és kenegetni a számat. Rájöttem, hogy ha igazán körül nézek, valójában senki rá sem bagózik, hogy én mit csinálok. Még akár igazi rúzzsal is kenegethetném. De ez nem rúzs. Csak az ajkaimat ápolom.