Étterem és Értékbecslés Budapest Kft.

Remélem kedves olvasó, most nagyon sikerült összezavarnom Téged a bejegyzésem címével. Nem kell itt semmi komolyabb dologra gondolni, egyszerűen csak ezzel a kifejezéssel tudnám azt a csodálatos délutánt és estét leírni, amit hosszú idő után végre ismét a kedves barátaim társaságában tölthettem.

Történt néhány nehezen emészthető dolog mostanság az életemben, de a kitartásomnak és a barátaimnak köszönhetően már nagy részén túl vagyok, és újra töretlen lendülettel vetem bele magam a mindennapi pörgős forgatagba. Hosszas keresgélés után Palival, az egyik legjobb barátommal sikerült végül találnunk egy nem túl horror áron bérelhető kétszobás lakást, ahol együtt mégis külön kezdhettük meg néhány hete a nagybetűs, felnőtt életünket élni. Ebben nagyon sokat köszönhetünk Tinának és Attinak, akik szintén a legjobb barátaink sorát erősítik. Végig mellettünk voltak, sőt segítettek a költözésben is, ezért úgy döntöttünk Palival, hogy meghívjuk őket egy játék délutánra és egy vacsorára, meg persze az ezeket követő, elmaradhatatlan italozásra.

Atti már kora délelőtt megérkezett, amit egyáltalán nem bántam, ugyani jártasabb a konyhában, mint bármelyik másik ott lakó személy, vagy akár Palival ketten együtt is. Már régóta ígértem nekik, hogy meglepem egyszer őket a specialitásommal, a barbecue-sushi-val. Természetesen készültem mással is, de ez volt a fő attrakció. Ez az étel nem más, mint bacon-be, csigásan feltekert darálthús réteg, melynek közepén sajt van, a külseje pedig barbecue szósszal van kenegetve sütés közben, majd mikor elkészült, bele kell forgatni tört nachos-ba, vagy pedig pirított hagymába. Mennyei fogás, és sajnos, amíg vegetáriánus párom volt, nem tudtam a közös kajálásokra ilyen ételt összeállítani. De most már szabad vagyok, enyém a világ, és végre elkészíthettem a specialitásomat. Míg én ezekkel a „sushik”-kal foglalatoskodtam, addig Ati segített a köretek elkészítésében Pali pedig igyekezett rendet varázsolni, hogy ne a mocsokban kelljen töltenünk a nap hátralevő részét.

Nem sokkal az ételek elkészülte előtt befutott Tina is. Volt már korábban a lakásunkban, de nem igazán volt ideje körülnézni, éppen csak a költözésben tudott kicsit segíteni. A lakásunkról annyit, hogy egy idős néni a tulajdonos, és feltehetően az egyik testvérének, aki már nem él lehetett ez korábban a lakása. Tele volt minden antik, vagy annak tűnő dolgokkal és szerencsénkre megbízott bennünk annyira, hogy otthagyta a gyönyörű bútorokat használatra, valamint a kis tárgyakat sem féltette tőlünk. Én azért nagy részét összepakoltam és a tárolóban biztonságba helyeztem, de a szebbeket és strapabíróbbakat meghagytam a lakás díszének. Tina, mivel értékbecslőként dolgozik már hét éve egy budapesti neves zálogfiókban, ezért rendkívüli érdeklődéssel vizsgálgatta az antik kegytárgyakat. Szakértői szemének köszönhetően hamarosan fény derült arra, hogy valóban lapul a lakásunkban néhány túl értékes darab. A festmények, képek a falon egytől egyik értéket képviseltek, illetve volt néhány agyag vagy isten tudja milyen szobrocska, amit neves, kortárs művészek alkottak. Az ebéd végére kiderült, hogy ha Tina értékbecslői megérzései nem csalnak, akkor egy kész kincsesbányán csücsülünk. Ami igazából főleg szellemi érték, és nekünk ez mindennél többet jelent, hiszen más holmijából amúgy sem csinálnánk pénzt, viszont mind a ketten művészemberek lévén értékeljük azt, ha valaminek magas az eszmei értéke. És persze nem utolsó sorba tudjuk azt, hogy ha esetleg tivornya szerveződne a közeljövőben a kis békés otthonunkba, akkor melyik tárgyakat kell gondosan elrejtenünk az ártó kezek elől.

Mindennek tetejébe a vacsora és a desszert is remekül sikerült, majd a játék is zseniális volt, úgyhogy valóban csodás napot töltöttünk együtt. Az este végére azt még megjegyezném, hogy ugyan elfogyott néhány üveg bor, de senkinek és semminek nem esett bántódása. Remélem még sok ilyen kis baráti összeruccanós napunk lehet ebben a gyönyörű környezetben.