Széllel-bélelt vasárnapi ebéd

Múlt vasárnap direkt felkeltem korán, mert már előző este elterveztem, hogy a hétvégén kiteszek magamért és olyan menüt állítok össze a családnak, amit eddig még sosem főztem. Szeretek kísérletezni a konyhában, persze nem mindig, hiszen egy átlagos, munkával töltött nap után általában csak összedobok valamit, hogy minél hamarabb túleshessek rajta, azonban hétvégén bőven jut időm kipróbálni egy-egy új receptet.

A lakást már szombaton kitakarítottam, minden ragyogott, így semmi sem vonhatta el a figyelmem az életekről. Éppen a konyhaasztalnál ültem, a reggeli kávémat iszogattam és a laptopomon beütöttem a keresőbe: Mit főzzek ma?

Tengernyi weboldalt találtam, amin az emberek a kedvenc receptjeiket osztják meg egymással, nehézség, elkészítési idő kalória szerinti osztályokba sorolva. Jobbnál-jobb recepteket találtam, legalább hat linket lementettem könyvjelzőnek, hogy majd azok közül kiválasszam a legnyerőbbet.

Ha már a gépnél ültem, megnyitottam az e-mailjeimet is, hogy megtudjam mi történik jelenleg a nagyvilágban. Hírlevél-hírlevél hátán, kettőt fizet egyet kap akció a könyvesboltban, last minute utazás Hawaii-ra, a kedvenc énekesnőm legújabb videoklipje, és még sorolhatnám… Nem akartam sok időt elfecsérelni a délelőttömből a neten szörfözésre, hiszen még boltba is mennem kellett, utána meg főzni, de azért a zene gyors meghallgatása csak belefér, nem?

Két órával, hat videoklippel és legalább tíz gasztronómiai témájú cikk után arra lettem figyelmes, hogy eszméletlenül jön a hátamra a hideg. Előző este, mikor fél füllel hallgattam a híreket, figyelmeztetett rá a széles mosolyú időjós, hogy sajnos a vasárnap szeles lesz, arra viszont nem emlékeztem, hogy kinyitottam volna az ablakot. Hátranéztem, és bizony igazam is lett. Csukva volt, mégis vágott be rajta a hideg.

Remek, gondoltam, akkor a szigetelés sem a régi már. Nem elég, hogy két órát elvesztegettem zenehallgatásra és olvasgatásra, most még egy jó szakembert is kereshetek. Szerencsére, ezzel sokkal gyorsabban végeztem, mint a receptkereséssel, mivel néhány honlap átböngészése után megtaláltam a legszimpatikusabbat, akiket már másnap fel is hívtam.

Mivel az ablakszigetelés-problémájára ilyen gyorsan megtaláltam az ideális honlapot, úgy voltam vele, hogy ezek után a menüt kiválasztani már gyerekjáték lesz. Mivel a konyhát, még ha csak minimálisan is, de betöltötte a kintről beáramló szél, amiről egyből Anglia jutott eszembe, hiszen a szigetország híres az esős-szeles, zord időjárásáról. Így döntöttem el tehát, hogy a vasárnapi ebédet kedvelt angol életetekből fogom összeállítani.

A legtöbb emberek az a véleménye, hogy a Brit konyha egyszerűen szörnyű és a nemzeti ételeik túlnyomó része vagy halál unalmas, vagy teljességgel ehetetlen. Korábban én is előítéletes voltam, azonban a rengeteg érdekes receptet olvasva rá kellett jönnöm, hogy édességben szinte verhetetlenül kreatívak és húsos főételeik is igazán ínycsiklandóan hangzanak. Ha pedig előételekről van szó, akkor a krémlevesek állnak igazán közel a szívükhöz.

Végül úgy döntöttem, hogy sütőtök-krémlevest készítek pirított zsemlekockákkal, pásztorpitét marhahússal (ezzel kicsit csaltam, az eredeti recept báránnyal írja, de azt a párom egyáltalán nem szereti), desszertnek pedig barackos morzsatortát sütöttem.

Mivel a receptkereséssel, olvasgatással és a szelelő ablakkal sok időt elpazaroltam, mire visszaértem a boltból, már tizenegy is elmúlt. Szerencsére szombatról még volt egy kis maradék, ezért ebédidőben sem maradtunk éhen, estére pedig elkészültem az angol menüvel. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy egyszerű volt, de mindenképpen megérte, mert osztatlan sikert arattam vele a család körében.

Azt hiszem máskor is tartok majd ilyen tematikus hétvégi ebédeket, vagy vacsorákat, úgy tervezem, hogy legközelebb az olasz konyha kerül majd terítékre. Hogy miért? Mert ma lett kész az ablak szigetelése és azóta olyan kellemes a konyha időjárása, hogy csak meleg, napsütötte receptek jutnak eszembe.