Torta csodák, kastélyok, kandallók…

Mindig is csodáltam azoknak a kézügyességét, akik képesek a két kezük segítségével bármilyen kézműves csodára. Legyen az egy torta, vagy valami csodás sütemény, de egy meseszép virág csokor is ide tartozik, vagy mondjuk a kézműves remekek, mint egy szép bőr táska, vagy mondjuk egy fazekas csupor…

A két kezi munka

Sokkal értékesebb mint, bármi más, és persze soha nem fogják eléggé megfizetni. Hogy miért gondolom ezt? Hiszen gondoljunk csak bele abba, hogy mennyi idő lehet, míg egy táska mondjuk elkészül. Vagy egy díszes dombor nyomott pénztárca. Persze ma már a gépek számos mintát, és formát tudnak kialakítani, és persze hogy sokkal kedveltebbek mint bármelyik másik egyedi tárca. Mivel ezeket a gépek segítségével készítik, sokkal olcsóbbak is, mert egy óra alatt nem egy darab készül belőle, hanem mondjuk 100, és ezzel senki két kezi munkás nem veheti fel  harcot. Egy lehetőségünk lenne arra, hogy megőrizzük a hagyományunkat, és ezeket a mesterségeket, ha újra a mesterektől vásárolnánk, nem pedig a géppel, gyártó soron vásárolt termékeket.

Az édességek

Mindig is rajongtam ezekért a termékekért. Szerencsére az alkatom megengedi, hogy bármennyit magamba tömhetek ezekből a finomabbnál finomabb termékekből.chocolate-smoothie-1058191_640

Mindegy, hogy egy jó torta, vagy egy finom pite, de a csoki is jöhet bármilyen, és bármennyi. Igaz, az n kedvencem inkább az étcsokoládé, de bármelyiket szívesen eszem. Egyszer jártam egy csokigyárban is látogatáson. Ez a cikk is hasonlót említ, mint ahol mi is voltunk.

El sem tudtam képzelni, hogy milyen lehet egy ilyen gyár. Persze nem mintha sokat mutattak volna azért belőle. Mindenki úgy képzeli el, mint amikor egy mesében mutatnak egy gyárt, hogy emberek –vagy a mesében állatok- vannak a gyárban. Ma már igen csak kevés az a munkás, aki a csokihoz ér, hiszen mindent majdnem gépek végeznek. A minőséget, az ellenőrzést, csomagolást…ezt emberek végzik, de a munka nagy százalékét gépek. Bevallom, teljesen más volt, mint ahogyan én elképzeltem a dolgot, valahol belül még talán egy kis csalódás is volt.

Persze a fiúknak nem volt kedvük eljönni, bár ezek után jobb is, amit én annyira nem is bánok, hiszen így nem látták, hogy mennyi csokit tömünk magunkba, vagy vásárolunk meg, mert arra is volt lehetőség vesztünkre. De addig ők sem unatkoztak, hiszen néha kell külön utakon járni, itt is írnak róla. Vannak csajos programok, és vannak fiús programok is.

A külön utak

Nekem nincs azzal semmi bajom, hogy nem vagyunk összenőve a párommal. Félre ne értsétek, sok közös programunk van, hiszen szeretek vele lenni, de mint a fent említett csoki gyárat s, ő nem biztos, hogy annyira élvezte volna, mint mi csajok. Ugyanakkor én sem biztos, hogy szeretnék mondjuk egy meccsre elmenni, vagy mondjuk egy sörözésre.

Persze ez nem azt jelenti, hogy folyton külön utakon járunk. Vele inkább a közös estéket szeretem, azt ha moziba megyünk, vagy mondjuk egy meghitt vacsorát kettesben. Emlékszem, tavaly a születésnapomon elvitt egy középkori étterembe vacsorára. Csodálatos hely volt be kell hogy valljam. A mellette lévő várban előtte körbe néztünk, hét csak ámultam a kandallókon, a régi idők csodáin.

A meglepetés

Persze ismer, tudja jól, hogy egy csokival sokra mehet nálam, így szeretem, amikor meglep, és hoz nekem egyet a kedvencek közül.

Emlékszem egyik évben talán Svájcba kellett utaznia munka ügyben, és hozott nekem kintről minden féle apró csoki válogatást. Nekem ez az igazi ajándék, és ezzel ő is tisztában van.

Édesanyám pedig egyik alkalommal meghívott, hogy menjünk már el egy torta kiállításra. Persze nekem sem kellett kétszer mondani, hiszen nem voltam még ilyen helyen. Hát csak ámultam, hogy sokan mire képesek a kezükkel. Mert ugye a csoki gyárral ellentétben a torták mindig emberek művei, a két kezük munkája, és ettől sokkal értékesebb. Megkóstolhattuk az ország tortáját is azon a kiállításon, és ettünk különleges fagylaltot.kid-974181_640

Fura ízű fagylaltok

Hát el nem tudom mondani, hogy milyen fura fagylaltokat kóstoltunk meg. Neked mi volt a legfurcsább amit valaha kóstoltál? Ettél már szalámis kenyér fagylaltot, vagy mondjuk csokis kenyeret? De volt hagymás, paprikás… egy idő után feladtam, és mondtam, hogy nekem valami hagyományos fagylalt kell.

El sem tudom képzelni, hogy megyek a kedvenc fagyizómba, és ott lássam azokat a frissítőket. Lehet, hogy maradi vagyok, de éppen ez miatt nem szeretem az újdonságokat. Sok esetben azt hiszem már annyira elvesztik a varázsukat, és annyira elszálnak a mesterek, hogy nem is akarom kipróbálni az új ízeket.